A nyilas emigráció

1945 ta­va­szán-nya­rán Eu­ró­pa út­jai te­le vol­tak me­ne­kü­lők­kel, akik ön­szán­tuk­ból vagy kény­szer­ből hagy­ták el szü­lő­föld­jü­ket. Eb­ben az idő­szak­ban több száz­ezer ma­gyar tartózkodott menekült- táborban (dp-camp). Vol­tak köz­tük de­por­tált zsi­dók, ki­ve­zé­nyelt ka­to­nák, ki­haj­tott leventék, me­ne­kü­lő csend­őrök és nyi­la­sok egyaránt. Pa­pí­rok nél­kül, be­mon­dás alap­ján nem volt ne­héz el­tűn­ni a ha­tó­sá­gok sze­me elől. A Nyu­gat­ra me­ne­kült, il­let­ve ott ma­radt nyi­la­sok és csa­lád­tag­jaik lét­szá­mát a kü­lön­bö­ző for­rá­sok csak be­csül­ni me­rik: 40 000 fő kö­rül ad­ják meg. Ők az emig­rá­ción be­lül egy tel­je­sen külön­ál­ló, má­sok­kal is alig-a­lig érint­ke­ző, ugyanak­kor egy­más­sal ál­lan­dó vi­tá­ban és harc­ban ál­ló cso­por­tot al­kot­tak. Po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi be­fo­lyá­suk min­dig is mi­ni­má­lis volt, azon­ban élénk egye­sü­le­ti éle­tet és lap­kiadói te­vé­keny­sé­get foly­tat­tak.