rubicon

A Numerus Clausus parlamenti vitája, 1920

15 perc olvasás

Az 1920. évi XXV. törvénycikk hivatalos elnevezése szerint "a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" rendelkezett. A törvény szerint az 1920 őszén kezdődő tanévtől "csak olyan egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható". 1920 őszéig ugyanis a tanszabadság elvét úgy értelmezték, hogy minden érettségivel rendelkező személy abba az oktatási intézménybe iratkozhatott be, ahová csak akart. Az új törvény azonban lehetővé tette a felsőoktatási keretszámok, azaz a numerus clausus bevezetését.

A törvény a keretszámok megállapítását az egyes karok javaslata alapján a vallási és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe utalta. A törvény értelmében az egyetemet korábban már megkezdett hallgatók zavartalanul folytathatták tanulmányaikat, amennyiben "nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók" voltak. Az újonnan beiratkozni szándékozóknak azonban engedélyt kellett erre kérniük az adott oktatási intézménytől, amely ezen engedélyt két szempont figyelembevételével bírálta el. Az első ezek közül a már említett "nemzethűség s erkölcsi megbízhatóság". A második szempont pedig az, hogy "az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét."

Ennyit mondott ki a hírhedt 1920-as "numerus clausus" törvény. Az utókor mégis rendkívüli fontosságot tulajdonít ennek a felsőoktatási keretszámok bevezetéséről rendelkező törvénycikkelynek. Egyesek szerint ugyanis ez volt a "nulladik zsidótörvény", mely a 19. századi szabadelvű állam leépítésével bevezette az állampolgárok nemzetiségi-faji alapú megkülönböztetését és a nemzetből kirekesztettek jogfosztásának gyakorlatát. Szerintük tehát e törvény a későbbi zsidótörvényeket előlegezte. Ráadásul - folytatják érvelésüket - e törvényt kell Európa első "fasiszta" rendelkezésének tekinteni. Mások ellenben azt hangsúlyozzák, hogy a törvényben még csak nem is szerepel a "zsidó" kifejezés, tehát azt semmiképpen sem lehet az első hazai antiszemita törvénynek tekinteni. Így tehát nem is lehet Magyarországot azzal vádolni, hogy Európa "első fasiszta törvényét" hozta volna meg.

A

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.