A népszövetségi kölcsön, 1924

Történetük során a magyarok többször jutottak siralmas helyzetbe. A legsúlyosabb ezek között minden bizonnyal az első világháború után számukra kijelölt sors volt, midőn elvesztették korábbi országterületük kétharmadát, a magyar etnikum mintegy harmadát és gazdasági erőforrásaik óriási részét.

Két áramlat alakult ki a gyógyítás lehetséges útja szempontjából. Az egyik belső erőből akarta lábra állítani a gazdaságot, a másik ezt lehetetlennek vélte, és külföldi erőforrásokat keresett. 

Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter végrehajtott egy kísérletet a belső erők mozgósítása érdekében, de csak az adóemelésig és egy új adó bevezetéséig (áfa) jutott el, a kivetett vagyonadót viszont, amely a szanáláshoz elengedhetetlen lett volna, az érdekelt nagybirtokosok és nagytőkések – úgymond – „elszabotálták”. Meg lehetett érteni őket, mert a miniszter a sarc fejében semmiféle jó üzletet nem tudott felkínálni. 

Maradt a másik út, a külföldi segítség megszerzése, de mindenki tudta, hogy ennek viszont ára lesz. Az 1924-ben elnyert, úgynevezett népszövetségi kölcsön valóban nem volt ingyenes. A bankárok és az érdekeiket képviselő szakértők garanciákat akartak látni befektetendő tőkéjük biztonságára. Ezért gyűlt össze egy olyan ellenzék, amely nemcsak az „uzsorakölcsönt” ítélte el, de hevesen tiltakozott az ország szuverenitásának megsértése, feladása ellen is. A szuverenitás valóban sérült, mivel a kormánynak a Népszövetség által kiküldött szakértők részvételével részletes költségvetést kellett kidolgoznia, és annak végrehajtását a Budapestre küldött népszövetségi felügyelő rendszeresen ellenőrizte, és észleléseiről félévenként jelentett a Népszövetség illetékeseinek. 

Vegyük hozzá még ehhez a jó tanácsokat, amelyeket a magyar kormány és a lakosság kapott, nevezetesen, hogy a takarékosság jegyében el kell bocsátani 10 000 állami tisztviselőt, a bevételek növelése érdekében pedig emelni kell az adókat, és akkor elmondhatjuk, hogy valóban nem sok új van a nap alatt. Mindazonáltal másként nem lehetett kikeveredni a mély kátyúból. Ez a képlet a Bethlen István által végrehajtott pénzügyi szanálás titka és értelme.