A népfront kormánya

A népfront baloldali pártjai két tényezőnek köszönhették, hogy hatalomra juthattak. Az első egy jobboldali puccskísérlet volt. A régi, monarchista Action Française, az olasz fasiszták mozgalmát utánzó Jeunesses Patriotes (Hazafias Ifjúság), a világháború veteránjainak „tűzkeresztesei” és más jobboldali szervezetek 1934. február 6-ára nagyszabású tüntetést szerveztek a különböző politikai botrányokban kompromittálódott képviselők ellen. A parlament szétkergetése volt a céljuk, s ezt nem is nagyon titkolták. A gazdasági válság által sújtott párizsiakat könnyű volt kivinni az utcákra. Harmincezres tömeg gyűlt a képviselőház köré, majd véres utcai harcokba bocsátkozott a környéket megszálló rendőrökkel. Edouard Herriot képviselőt, Lyon polgármesterét kis híján a Szajnába dobták, pedig feljegyzései szerint ő igen megalázónak érezte volna, ha egy lyoni polgármester nem a Rhoˆne-ban, hanem a fővárosi folyó hullámaiban végzi be életét. A Concorde-téren a rendőrség kénytelen volt tüzet nyitni. Tizennégy tüntetőt és egy rendőrt megöltek, s legalább háromszázan megsebesültek.

A rend másnapra helyreállt, s a radikális párti Daladier kormányfő lemondásával mintha a tüntetők többsége meg is elégedett volna. A francia baloldali pártokat olyannyira megrendítette a puccskísérlet, hogy a jobboldal győzelmének megakadályozása céljából egy időre felfüggesztették vitáikat, s megkísérelték az együttműködést. 1935. július 14-én a kommunista Thorez, a szocialista Blum és a radikális Daladier pártvezetők mögött már több százezer tüntető vonult a Bastille-térről a République-térre.

A másik tényező a kommunista politika megváltozása volt. A hitlerista Németország fenyegető lépéseinek hatására Sztálin külpolitikája 1934-től éles fordulatot vett. A Szovjetunió előbb belépett a Lenin által csak „rablótanya” néven emlegetett Népszövetségbe, majd brit, francia és csehszlovák politikai vezetők érkeztek Moszkvába. A francia Pierre Laval azzal a hírrel tért vissza Párizsba, hogy Sztálin helyesli a Franciaország védelmére tett intézkedéseket. A Francia Kommunista Párt nemzeti konferenciát tartott 1934 júniusában, amelyen Maurice Thorez főtitkár felvetette a szociáldemokratákkal való együttműködés lehetőségét. Mivel Moszkva túlságosan határozatlannak találta ezt a javaslatot, táviratot küldött, a konferenciát egy nappal meghosszabbíttatta, s Thorez az utolsó napon immár határozott szövetségre szólította fel a korábban oly sokat gyalázott szocialistákat.

A legnagyobb