A nemzetiszocialista állam

Mie­lőtt Hit­ler kan­cel­lá­ri ki­ne­vezé­sé­re sor ke­rült vol­na, az 1932. no­vem­ber 6-ai kép­vi­selő­há­zi vá­lasz­tá­so­kon az NSDAP (Na­ti­o­nal­so­zi­a­li­stis­che Deuts­che Ar­bei­ter­par­tei) a sza­va­za­tok 33,6%-át, vagyis az egy­har­ma­dát sze­rez­te meg. A vá­lasz­tók két­har­ma­da más pár­tok­ra sza­va­zott. Tá­vol­ról sem igaz te­hát az a fel­fo­gás, amely sze­rint a né­met­ség egé­sze vagy akár csak a több­sé­ge ná­ci szim­pa­ti­záns lett vol­na. Ah­hoz, hogy a ná­ci­el­le­nes, il­let­ve a nem­ze­ti­szo­cia­lis­ták­kal szem­ben tar­tóz­ko­dó két­har­mad el­hall­gas­son, fel kel­lett szá­mol­ni az ér­dek­kép­vi­se­le­te­ket, a töb­bi pár­tot és a sza­bad saj­tót.

Jo­go­san me­rül­het fel a kér­dés, hogy e na­gyon is szűk bá­zis el­le­né­re a köz­tár­sa­sá­gi el­nök va­jon miért bíz­ta mégis a ná­ci ve­zér ke­zé­re a né­met ál­la­mot? A vá­lasz szá­mos rész­let­ele­me