rubicon

A nemzeti kommunizmus kalózlobogója alatt

Jugoszlávia és a magyar '56
14 perc olvasás

A forradalom kitörése napján, 1956. október 23-án reggel Jugoszláviából érkeztek haza a kommunista párt és a kormány legfőbb vezetői. Rögös út vezetett addig, amíg 1956 októberében Belgrádban fogadták a Gerő Ernő vezette küldöttséget. 

1948-ig, amikor is Belgrád és Moszkva viszonyában a törés bekövetkezett, Jugoszlávia valósággal példaképként élt a magyar kommunisták szemében. A szakítást követően alapvetően változott meg a helyzet, Magyarország „frontország” lett a szovjet tábor és a Jugoszlávia között kialakult hidegháborús konfliktusban. Az 1949-es Rajk-per – a Szovjetunió Jugoszlávia-ellenes külpolitikai céljainak megfelelően – titóista kémbanda leleplezéseként jelent meg és árasztott el mindent a propagandában. Az ennek nyomán kialakult hisztérikus légkörben a háborús feszültség határáig romlott a két ország viszonya. A „legjobb tanítvány” szerepkörét ambicionáló Rákosi maximálisan teljesítette Sztálin elvárásait, akinek külpolitikája a kétpólusú világrend, a két szuperhatalom vezette politikai-katonai tábor harcán alapult. 

Ti­to Ju­go­szlá­viá­ja azon­ban – jól­le­het be­ren­dez­ke­dé­sé­nek kom­mu­nis­ta

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta