A Horthy-korszak hivatásos történetírói és a keresztény-konzervatív-nemzeti rendszer ideológusai szemében az 1918–1919-es magyarországi forradalmak – markáns különbségeik ellenére is – összemosódtak, a polgári demokratikus és radikális baloldali kommunista berendezkedést általános elutasítás övezte. A megemlékezés a forradalmak és a Tanácsköztársaság áldozatairól az 1920-as években mindvégig a magyar politikai diskurzus része volt, az azonban csak 1929-ben, az események tizedik évfordulóján konkretizálódott, hogy külön emlékművet szenteljenek az első világháborút követő forradalmak áldozatainak. A nemzet vértanúinak állított emlékműre Tisza István, az 1918. október 31-én meggyilkolt miniszterelnök és a hazai vörösterror áldozatainak nevei kerültek fel. A köztéri szobrot 1934-ben leplezték le.
Az 1919 nyarán létrejött és 1920 tavaszára megszilárdult ellenforradalmi rendszer vezetői, véleményformálói és történeti ideológusai szemében az 1918–1919-es forradalmak – különösen a Magyarországi Tanácsköztársaság – szélsőségesen negatív megítélés alá estek. A proletárdiktatúra a radikális társadalomátalakító reformjai mellett az állami szintre emelt erőszak, valamint a vörösterror gyilkosságai és túszgyűjtő akciói miatt váltott ki különösen éles ellenszenvet és dühöt. „Ez a Ház maga szégyenteljes kínzókamrává változott, ahol a nemzetnek vértanúi voltak, ahol hazánknak legjobb fiait halálra kínozták csak azért,
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
