Számos meghatározó nyugati történész egyetért abban, hogy a megemlékezések korában élünk: abban a korszakban, amely a második világháborút követő három évtizednyi gazdasági prosperitás időszakát váltotta fel Nyugaton. E korszakolás szerint az 1970-es években Európában és Észak-Amerikában egy igen jelentős váltás történt, amely újfajta társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat hozott létre. Arra a kérdésre, hogy pontosan miben áll korunk újdonsága – megfelelő történeti távlat hiányában – a történészek is különböző válaszokat adnak, de abban szinte mindenki egyetért, hogy megváltozott a kortárs társadalmak időhöz való viszonya, vagy ha úgy tetszik, időhasználata, ami a megemlékezések jelentős megsokszorozódásával, egyfajta emlékezetkultusszal jár együtt.
A megemlékezések és az emlékhelyek számának látványos növekedésével a kollektív emlékezés szereplőinek köre is kitágul és összetettebbé válik. A megemlékezést mint identitásalakító, -fenntartó rítust immár nemcsak a mindenkori szakmai (történészi)-politikai elit irányítja, hanem mind gyakrabban nyilvánul meg általa alulról jövő – megújuló vagy épp születő
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.