rubicon

A német történészvita

12 perc olvasás

1986-ban Ernst Nolte német történészt kérték fel a frankfurti „Römergespräche” szimpóziumsorozat egyik előadására. A szimpózium témája sokat sejtetett: „politikai kultúra jelen időben”. Nolte előadását, amely Az elmúlni nem akaró múlt címet viselte, a szervezők a szöveg ismeretében nem engedték felolvasni. A politikailag inkorrektnek ítélt előadást a rangos német napilap, a Franfurter Allgemeine Zeitung közölte le. Formálisan ezzel vette kezdetét a német történészvita. A vita több szempontból is rendkívül jelentős. Egyrészt azért, mert a 20. század alapvető kérdéseivel foglalkozik: olyan ügyekkel, amelyek minden gondolkodó embert érintenek. Másrészt azért, mert Németország és ezzel Európa közgondolkodását is jelentősen befolyásolta az a diskurzus, amely nácizmus és kommunizmus viszonyáról szólt. Harmadrészt pedig azért, mert ez a vita ma is folyik, sőt, vannak országok, ahol a folyamat csak most kezdődik el.

Bár a köz­vé­le­mény előtt el­ső­sor­ban Nol­te sze­mé­lye je­lent meg a vi­ta ki­rob­ban­tó­ja­ként, va­ló­já­ban több, egy­más­tól füg­get­len tör­té­nész idéz­te elő a II. vi­lág­há­bo­rú utá­ni Né­metor­szág ta­lán leg­he­ve­sebb in­du­la­tok­kal foly­ta­tott saj­tó­po­lé­miá­ját. Az el­ső lö­kést ta­lán And­re­as Hill­gru­ber ad­ta. A II. vi­lág­há­bo­rút ku­ta­tó Hill­gru­ber a szak­ma köz­tisz­te­let­ben ál­ló sze­mé­lyi­sé­gé­nek

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.