rubicon

A Német-római Birodalom a középkorban

19 perc olvasás

A 962-ben létrejött új nyugati császárság, a Német-római Birodalom különösen hosszú életűnek bizonyult, s egészen a 19. század elejéig, 1806-ig fennállt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a birodalom összetartó erejét, a birodalmi eszme fő hordozóját elsősorban nem az uralkodói hatalom, hanem azzal együtt a világi és egyházi előkelők jelentették, és ez akkor is egyben tartotta, működőképessé tette a császárságot, ha éppen nem volt császár.

A Német-római Birodalom évszázadokon át hegemón hatalom volt Európában. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan Európa déli, nyugati, északi és keleti területeinek történetére egyaránt hatással, befolyással volt.

A császárság és a birodalom eszménye a római korból öröklődött át a középkorra. A dominatuskor uralkodóinak „az emberiség atyja” (perantes generi humani) titulusa a földkerekség (orbis terrarum) feletti egyetemes hatalmi szemléletet fejezett ki, és minden, ami a császárok szemé­lyéhez kapcsolódott, „szent” (sanc­tus) lett. Az általuk kormányzott birodalom (imperium) alapvetően két részből állt: a közigazgatásilag Rómához tartozó területekből, valamint az ún. „külső népekből” (externae gentes), akiknek földjét nem volt

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.