A 962-ben létrejött új nyugati császárság, a Német-római Birodalom különösen hosszú életűnek bizonyult, s egészen a 19. század elejéig, 1806-ig fennállt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a birodalom összetartó erejét, a birodalmi eszme fő hordozóját elsősorban nem az uralkodói hatalom, hanem azzal együtt a világi és egyházi előkelők jelentették, és ez akkor is egyben tartotta, működőképessé tette a császárságot, ha éppen nem volt császár.
A Német-római Birodalom évszázadokon át hegemón hatalom volt Európában. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan Európa déli, nyugati, északi és keleti területeinek történetére egyaránt hatással, befolyással volt.
A császárság és a birodalom eszménye a római korból öröklődött át a középkorra. A dominatuskor uralkodóinak „az emberiség atyja” (perantes generi humani) titulusa a földkerekség (orbis terrarum) feletti egyetemes hatalmi szemléletet fejezett ki, és minden, ami a császárok személyéhez kapcsolódott, „szent” (sanctus) lett. Az általuk kormányzott birodalom (imperium) alapvetően két részből állt: a közigazgatásilag Rómához tartozó területekből, valamint az ún. „külső népekből” (externae gentes), akiknek földjét nem volt érdemes a birodalom közvetlen igazgatása és jogrendje alá vonni, megelégedtek azzal, hogy lojálisnak bizonyultak és adót fizettek.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
