A német háborús bűncselekmények

A ná­ci ideo­ló­gia szo­ciál­dar­wi­nis­ta el­vei­ből kö­vet­ke­zően min­den olyan in­téz­ke­dés le­gi­tim­nek szá­mí­tott, me­lyet az erő po­zí­ció­já­ból haj­tot­tak vég­re, jog és igaz­ság nem ját­szott sze­re­pet. A ke­le­ti te­rü­le­tek la­kói­ra sem­mi­lyen mér­ték­ben sem kel­lett te­kin­tet­tel len­ni. En­nek kö­vet­kez­té­ben a né­met meg­szál­lók és szö­vet­sé­ge­seik a ke­le­ti fron­ton ha­di­fog­lyok­kal és ci­vi­lek­kel szem­ben egyaránt ször­nyű bűn­cse­lek­mé­nye­ket kö­vet­tek el. Fal­vak tíz­ez­reit tet­ték föld­del egyen­lő­vé, vá­ro­sok ez­rei­ből ma­rad­tak üsz­kös rom­hal­ma­zok. Par­ti­zán­ként több száz­ezer sze­mélyt vé­gez­tek ki, és a nél­kü­lö­zé­sek­ben több mil­lióan pusz­tul­tak el. A leg­fon­to­sabb bűn­cse­lek­mé­nyek egyút­tal Hit­ler el­hí­re­sült „bű­nö­ző pa­ran­csai­hoz” is köt­he­tőek, mint pél­dául a ko­misszár­pa­rancs vagy a par­ti­zá­nok kap­csán kiadott har­ci uta­sí­tá­sok.