A német flotta az első világháborúban

A né­met csá­szá­ri ha­di­ten­ge­ré­szet II. Vil­mos im­pe­ri­á­lis tö­rek­vé­sei­nek ked­vez­mé­nye­zett­je­ként – két flot­ta­épí­té­si tör­vény nyo­mán – a vi­lág egyik leg­mo­der­nebb ha­di­flot­tá­ja lett, s 1914-re a brit Ro­y­al Na­vy­vel majd­nem azo­nos szint­re emel­ke­dett. A szi­go­rúan és jól ki­kép­zett né­met ten­ge­rész­tisz­tek és mat­ró­zok eu­fo­ri­ku­san in­dul­tak az el­ső vi­lág­há­bo­rú­ba, s a vi­lág ten­ge­rein szin­te min­de­nütt je­len vol­tak. 

De a császár büsz­ke­sé­ge, a nyílt ten­ge­ri flot­ta főere­je nagy­részt a ki­kö­tő­ben ros­to­kolt, és ke­rül­te az össze­csa­pást a brit flot­tá­val. Egye­dü­li ko­mo­lyabb üt­kö­ze­tük­re 1916. má­jus 31-én Ska­ger­rak­nál ke­rült sor, ahol mind­két flot­ta ér­zé­keny vesz­te­sé­get szen­ve­dett. Ezután tar­tóz­kod­tak a ko­mo­lyabb erő­pró­bá­tól. A ha­di­ten­ge­ré­szet ke­re­té­ben a né­me­tek új fegy­ver­nem­ként ki­fej­lesz­tet­ték még a ten­ge­ri re­pü­lést és a re­pü­lő­gép-hor­do­zó gő­zö­sö­ket, s lég­ha­jó­flot­tát is kiépí­tet­tek.

Az el­ső vi­lág­há­bo­rú leg­si­ke­re­sebb né­met fegy­ver­ne­me a ten­ger­alatt­já­ró lett. Az 1740-ben Nagy Fri­gyes ál­tal ala­pí­tott Po­ur le Mé­ri­te (Szol­gá­la­tért) ér­dem­rend­ből a há­bo­rú alatt 687 da­ra­bot ado­má­nyoz­tak; eb­ből 54 ér­dem­rend a ha­di­ten­ge­ré­szet­hez ke­rült. El­süllyesz­tet­tek 6394 pol­gá­ri ha­jót, 11,9 mil­lió brut­tó re­gisz­ter­ton­ná­val. A vi­lág­há­bo­rú azon­ban nem a ten­ge­re­ken, ha­nem a szá­raz­föl­dön dőlt el.