A Napkirály halála

Bár XIV. La­jos el­te­met­te utó­dai­nak több­sé­gét – hat tör­vé­nyes gyer­me­ke kö­zül egyet­len­egy ér­te meg a fel­nőtt­kort, ti­zen­hat tör­vény­te­len gyer­me­ke kö­zül pe­dig csak hat él­te túl ap­ját –, éle­te vé­gén mégis úgy érez­het­te, a sors ke­gyes volt hoz­zá: le­szár­ma­zot­tai­nak há­rom nem­ze­dé­ke nö­ve­ke­dett a sze­me előtt, egy fiú, há­rom fiú uno­ka és há­rom fiú déd­uno­ka biz­to­sí­tot­ta di­nasz­tiá­ja fenn­ma­ra­dá­sát. A ha­lál azon­ban köz­be­szólt, és né­hány éven be­lül szin­te tel­je­sen ki­pusz­tí­tot­ta csa­lád­ját. Éle­te utol­só évei­ben a Nap­ki­rály­nak el kel­lett te­met­nie fiát (1711), két uno­ká­ját (1712, 1714), ked­venc ro­ko­nát, egyik uno­ká­ja fe­le­sé­gét (1712) és két déd­uno­ká­ját (1705, 1712). 1715-ben már csak egyet­len