A munkásság és a kommunisták a Szovjetunióban

A szov­jet ál­lam a kez­de­tek­től fog­va a pro­le­ta­riá­tus dik­ta­tú­rá­ja­ként épült fel, mely­nek irá­nyí­tó­ja és előőr­se a bol­se­vik (ké­sőbb kom­mu­nis­ta) párt volt. A bol­se­vi­kok szá­má­ra az osz­tály­tu­dat azt je­len­tet­te, hogy az egyén­nek alá kell ren­del­nie aka­ra­tát a kö­zös­ség­nek, meg kell tar­ta­nia a mun­ka­fe­gyel­met, s leg­fő­kép­pen el kell fo­gad­nia a párt dön­té­sei­nek jo­gos­sá­gát és megala­po­zott­sá­gát. Tu­da­tá­ban vol­tak ugyanak­kor an­nak is, hogy nem min­den mun­kás jut­hat azon­nal ilyen tu­da­tos­sá­gi fok­ra. Szük­ség van a mun­kás­ság „ne­ve­lé­sé­re”, ami – úgy vél­ték – a szak­szer­ve­ze­tek felada­ta lesz. A „dol­go­zó tö­me­gek” tag­jai ugyanis nem mind tar­toz­nak az ipa­ri mun­kás­ság, il­let­ve a leg­főbb po­ten­ciá­lis szö­vet­sé­ges, a pa­raszt­ság so­rai­ba. So­kan nem tud­tak meg­sza­ba­dul­ni „kis­pol­gá­ri” men­ta­li­tá­suk­tól. Meg kel­lett hát győz­ni mindeze­ket a fér­fia­kat és asszo­nyo­kat,