A mohácsi csata, 1526. augusztus 29.

„A fes­lett éle­tű hi­tet­le­nek né­hány ágyú­go­lyót lőt­tek el, me­lyek­nek egyi­ke a jobb­szár­nyon esett le; s tá­bo­ruk előtt áll­tak, több harc­vo­nal­ba felál­lít­va. […] Ama­zok se­re­gü­ket há­rom rész­re osz­tot­ták: Az egyik tö­meg, amely te­tő­től tal­pig vas­sal volt föd­ve, s vas­nyár­sat tar­tott a ke­zé­ben, az el­lőtt pus­ka- és ágyú­go­lyók­kal tel­jes­ség­gel nem tö­rőd­ve, a leg­ki­sebb fé­le­lem nél­kül vág­ta­tott Ib­ra­him pa­sa, ru­mé­li­ai beg­ler­bég fe­lé. Mi­vel pe­dig a ru­mé­li­ai had­test még szét volt szó­ród­va, nem bírt el­lenáll­ni, s egy ré­sze az ural­ko­dó fe­lé fu­tott. A má­sik csa­pat Jah­ja pa­sa og­lu és a bosz­niai bég el­len in­té­zett tá­ma­dást, és ket­té­sza­kí­tot­ta csa­ta­rend­jü­ket. A go­nosz mí­vű ki­rály pe­dig töb­bi nyo­mo­rult ka­to­na­sá­gá­val a fel­sé­ges ural­ko­dó­ra és az ana­tó­liai se­re­gé­re ro­hant. A ja­ni­csá­rok ha­dosz­tá­lya össze­sen há­rom­szor-négy­szer tá­mad­ta meg pus­ka­tűz­zel, s igye­ke­zett vissza­szo­rí­ta­ni az alá­va­ló gyau­ro­kat. […] Olyan heves harc és öl­dök­lés volt, hogy nem le­het leír­ni. A gyau­rok kö­zül kö­rül­be­lül 4000 lovas és mintegy 50 000 gya­log köl­tö­zött a po­kol­ra.”

(Bro­da­rics his­tó­riá­ja a mo­há­csi vész­ről, egy­ko­rú visszaem­lé­ke­zés)