rubicon

A modern állam születése

8 perc olvasás
Az európai királyságok és birodalmak hűbéri kapcsolatrendszerre alapozott hatalomgyakorlási formája évszázadokon keresztül nem felelt meg annak a szerveződésnek, amit ma államnak nevezünk. A modern állam eszmei-gyakorlati kiépítése a 13. századig váratott magára. Ekkor vált lehetővé a kontinens néhány országában, hogy az uralkodók fölvethessék a felségjogok kérdését, a szétdarabolt közhatalom újraegyesítésének eszméjét. Ekkor indulhatott meg a küzdelem a király és a vazallus közötti magánjogi jellegű kötelékek felszámolásáért, a közjogiasult királyi hatalom megerősítéséért. Ekkortól álltak rendelkezésre az eszközök is: a rendszeres adószedés, az állandó hadsereg és a valódi hivatalnokréteg.

A középkori európai alkotmányt még nem foglalta egységbe az állam (a királyi hatalom). A hűbéri rendszer annak a sajátos hatalmi hiányhelyzetnek az eredményeként juthatott jelentős pozíciókhoz, mely a széthullott antik államiság és a királyok számára terhessé vált törzsi demokrácia romjain létrejött. A királytól magánjogilag függő személyekre alapozott állami ügyintézés gondolatát, a hűbéri alkotmány képletét a Frank Birodalom hagyományozta Európára. A hűbéri állam alapvonása volt, hogy sajátos kényszerhelyzetben jött létre. A hűbériség – ahogyan Szűcs Jenő találóan megállapította – nem valami dicső motívum az európai államfejlődésben, hanem annak a „nyomorúságos kényszerhelyzetnek” a szülötte, amikor hatékony állami hatalom hiányában magánjogi viszonyaikban kerestek menedéket az alattvalók éppúgy, mint az uralkodók. A hatalmi pozíciókat – valóságos közhatalom nem lévén – magánjogi szerkezetekben biztosították.

A hűbériség visszaszorítása

A középkori állam hűbéri modelljéből hiányzott a királyi közhatalomnak az antik és a modern államra jellemző formája. A

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.