A mérgezett füge

A ma­gyar kö­zép­kor­ból szá­mos olyan ese­ményt ke­zel tény­ként a köz­vé­le­ke­dés, ame­lyek va­ló­já­ban a tév­hit ka­te­gó­riá­já­ba so­rol­ha­tók. Eb­ben jó­részt a kortárs kró­ni­ká­sok is hi­bá­sak, mi­vel már ők is el­kép­zel­he­tet­len­nek tar­tot­ták, hogy – pél­dá­nak okáért – a győz­he­tet­len Má­tyás ki­rály be­teg­ség­ben hal­jon meg. Az is elő­for­dult, hogy va­la­ki egy ki­ta­lált sze­mélyt tett meg ősé­nek, akit egy név­te­len vi­téz eré­nyei­vel ru­há­zott fel. Oly­kor a fe­lü­le­tes for­rás­ke­ze­lés is alapja le­he­tett egy-egy tév­hit kiala­ku­lá­sá­nak, a hely­te­len megál­la­pí­tá­so­kat a ké­sőb­bi ko­rok ku­ta­tói pe­dig kri­ti­ka nél­kül át­vet­ték. Összeál­lí­tá­sunk­ban ré­geb­bi és újabb cá­fo­la­tok­ból sze­mez­ge­tünk.