A megfélemlített Kolozsvár

„Fe­hér zász­ló­val ál­lunk előt­ted, Is­me­ret­len Vég­zet” – ír­ta a ko­lozs­vá­ri Ke­le­ti Új­ság 1918 ka­rá­cso­nyán, ami­kor a Ro­mán Ki­rá­lyi Had­se­reg csa­pa­tai Ne­cul­cea tá­bor­nok ve­ze­té­sé­vel, ka­to­na­ze­ne­ka­rok har­so­­gása mel­lett be­ma­sí­roz­tak Ko­lozs­vár­ra. A be­vo­nu­lás­nak a ro­mán pa­rancs­no­kok szán­dé­ka sze­rint nem egy el­len­sé­ges vá­ros meg­szál­lá­sá­nak, ha­nem „fel­sza­ba­dí­tás­nak” kel­lett vol­na tűn­nie. A vá­ros túl­nyo­mó­részt ma­gyar la­kos­sá­ga azon­ban meg­fé­lem­lít­ve hall­ga­tott. A gyu­la­fe­hér­vá­ri ro­mán nem­ze­ti kong­resszus ha­tá­ro­za­tai­ban fog­lalt ki­sebb­sé­gi jo­go­sít­vá­nyok, így a köz­igaz­ga­tás­ra vo­nat­ko­zó pont, mely sze­rint min­den nem­ze­ti­ség­nek jo­ga lesz az önigaz­ga­tás­ra és a nyelv­hasz­ná­lat­ra, alig né­hány nap alatt sem­mi­vé fosz­lot­tak Ko­lozs­vá­ron.