Az 1919–1920-as versailles-i békerendszer megalkotása után az angol külpolitikát kevéssé érdekelték Kelet-Európa országai, kivéve természetesen Görögországot, amely mindig is jelentős helyet foglalt el az angol külpolitikában. Kelet-Európa jó ideig tehát nem volt fontos, gondoljunk csak az 1925-ös locarnói szerződésekre, amelyek Németország viszonyát rendezték Belgiummal és Franciaországgal, a keleti határokra vonatkozó bármilyen garancia nélkül. Ez legfeljebb néhány magas rangú londoni külügyi tisztviselőt aggasztott, akik tudták, hogy az a német kormány, amely lemond a német–lengyel határrevízióról, bukásra van ítélve.
A megbékítés kudarcaHitler hatalomra kerülése után az angolok kénytelenek voltak több figyelmet fordítani Kelet-Európára, de 1939. március közepéig az volt az álláspontjuk, hogy Németország – ha békésen teszi – érje el, amit akar. Ennek hátterében olyan tényezők álltak, mint az angolok békeszeretete és belső gazdasági problémáik. Nagy-Britannia ekkoriban már egyre többet vesztett abból a pozíciójából, amelyet a múlt század utolsó harmadában a világ vezető nemzetei között foglalt el. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az angol közfelfogást valamiféle bűntudat vagy legalábbis rossz érzés jellemezte a versailles-i szerződéssel kapcsolatban. Az angol
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
