A marathóni futás legendája

Kr. e. 490-ben a per­zsa flot­tát Pei­sziszt­ra­tosz tü­ran­nosz szám­űzött fia, Hippiasz ka­lau­zol­ta Ma­rat­hón part­jai­hoz. Jól tud­ta – mi­vel itt fe­küd­tek csa­lá­di bir­to­kaik –, hogy ez az egyet­len olyan sík­ság At­ti­ká­ban, ahol a per­zsa lo­vas­ság fö­lé­nyét ki tud­ják hasz­nál­ni az athé­ni ne­héz­fegy­ver­ze­tű gya­log­ság­gal szem­ben. Hippiasz te­hát, miu­tán par­tot ér­tek, húsz­évi szám­űze­té­se után, ha rö­vid idő­re is, de ha­za­tért. Az athé­niak lát­ták a per­zsák ál­tal el­pusz­tí­tott kö­ze­li Eret­ria sor­sát (ahol ko­ráb­ban négy­ezer te­le­pe­sük la­kott!), és azt is, mi­lyen sok gö­rög ál­lam adott föl­det és vi­zet a hó­dí­tók­nak. Se­gít­sé­get kér­tek hát Spár­tá­tól, a má­sik je­len­tős gö­rög ál­lam­tól, amely visszauta­sí­tot­ta a per­zsa szö­vet­sé­get. 

E se­gít­ség­ké­rés le­he­tett az alapja a ké­sőbb el­ter­jedt me­sés tör­té­net­nek, hogy a ma­rat­hó­ni győ­ze­lem után egy ál­lig fel­fegy­ver­zett athé­ni har­cos (Phi­lip­pi­dész vagy Ther­szip­posz) fut­va vit­te a jó hírt Athén­ba, ahol csak annyit mon­dott, hogy „Győz­tünk!”, majd összeesett és meg­halt. A gö­rög–per­zsa há­bo­rú tör­té­net­író­ja, Hé­ro­do­tosz va­ló­já­ban csak annyit ír, hogy a csa­ta előtt el­küld­tek Spár­tá­ba egy Phei­dip­pi­dész ne­vű fu­tárt, aki a 255 ki­lo­mé­te­res tá­vol­sá­got mindössze két nap alatt meg­tet­te. A spár­taiak azon­ban nem in­dul­hat­tak el azon­nal, mert ak­kor meg­szeg­ték vol­na a tör­vényt. Az­nap volt ugyanis a hó­nap ki­len­ce­dik nap­ja, már­pe­dig a ki­len­ce­dik na­pon nem in­dul­hat­tak had­ba, mi­vel még nem jött el a hold­töl­te. Így hát meg­vár­ták a hold­töl­tét, és csak azután vo­nul­tak At­ti­ká­ba. A per­zsák azon­ban ke­vés­bé vol­tak tü­rel­me­sek, és had­rend­be áll­tak a ma­rat­hó­ni sí­kon. 

A per­zsák­kal szem­ben fel­so­ra­ko­zott athé­ni se­reg tíz sztra­té­go­sza (had­ve­zé­re) nem tu­dott egyetér­tés­re jut­ni, mi­lyen ha­di­ter­vet al­kal­maz­za­nak. Min­den­nap má­si­kuk lát­ta el ugyanis a fő­ve­zé­ri teen­dőt. Ami­kor a per­zsá­kat jól is­me­rő Mil­tia­dész­ra ke­rült a sor, aki ko­ráb­ban a Kher­szo­né­szo­szon ural­ko­dott