A magyarság korai története és a honfoglalás

Az azonos néphez tartozásnak három alapfeltétele van: tagjai értsék egymás nyelvét, tudatosan vállalják a közösséghez tartozásukat, és legyen egy tartós önelnevezésük, népnevük. A közös nyelv általában szükséges, de nem elégséges feltétele az azonos néphez tartozásnak. Az angolok és az amerikaiak vagy a spanyolok és a dél-amerikai indiánok azonos nyelven beszélnek, mégis különböző népeket alkotnak. A nyelv mellett fontos a kultúra közössége, ami annyit jelent, hogy közösek a szokások, a gesztusok, a hagyományok. Ilyenkor a kultúra jelenségei jelekként működnek. A közös viselet, a közös viselkedés éppúgy közlés, mint a szóbeli közlés. Ezért beszélhetünk a nyelv közössége mellett a többnyire arra épülő jelrendszer, a szemiotikai rendszer közösségéről. Ezek segítik azt, hogy az emberek értsék egymást, de a kultúra közössége nem mindig ragadható meg olyan egyértelműen, mint a beszéd közössége.

A honfoglaló magyarságot, legalábbis az első öt-hat generációt, meglepő pontossággal lehet azonosítani a régészeti leletek segítségével. Jelenleg körülbelül négyszáz honfoglaló csontvázát ismerjük, melyek két nagy csoportra oszlanak. Az egyik csoport az Alföldet és a Kis-alföldet szállta meg, a másik csoport túlnyomórészt a Dunántúlon és a Börzsöny vidékén, tehát a dombosabb területeken található. A sírokban nem tapasztalunk