rubicon

A magyarországi németek sorsa, 1944–1949

7 perc olvasás

Magyarországon a németellenességnek nem volt komoly társadalmi bázisa. A Volksbund tevékenysége és az SS-toborzások néhány vidéki településen feszültséget okoztak, de nyílt összeütközésekre magyarok és svábok között nem került sor. Az 1944. március 19-én bekövetkező német megszállás sem váltott ki svábellenes érzelmeket. A szovjet hadsereg megérkezése után azonban a németség Magyarországon is a vádlottak padjára került, bár súlyos atrocitásokra, elűzésekre itt nem került sor a világháború után. A svábok hátrányos megkülönböztetésére kezdetben nem elvi okokból, hanem gazdasági kényszerből került sor. Az ideiglenes kormány az elveszett területekről százezer számra érkező menekültek letelepítéséhez szükséges földet – az 1945. március 17-én elfogadott földreform-törvényre hivatkozva – a svábságtól kobozta el.

A né­met­ség nagy trau­mái

A Ma­gyaror­szág há­bo­rú utá­ni te­rü­le­tén élő né­met­ség el­ső nagy trau­má­ja a szov­jet csa­pa­tok ál­tal vég­re­haj­tott de­por­tá­lás volt. A né­me­tek el­hur­co­lá­sa hat na­gyobb kör­zet­re kon­cent­rá­ló­dott. Sú­lyo­san érin­tet­te Bé­kés vár­me­gyét, va­la­mint Szat­már vár­me­gye ma­gyaror­szá­gi és par­tiu­mi ré­szét. A né­met­ség el­le­ni ak­ció ürü­gyén sok em­bert vit­tek el Zemp­lén­ből, el­ső­sor­ban Hegy­al­já­ról,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.