A magyar nemesség I. Ferdinánd király bécsi udvarában

Bár már a mo­há­csi csa­ta is ha­tal­mas vesz­te­sé­get je­len­tett a bu­dai ud­vart irá­nyí­tó ma­gyar po­li­ti­kai elit­nek és a ne­mes­ség­nek – hi­szen hat fő­pap, tu­cat­nyi bá­ró és sok száz ne­mes esett el –, a ma­gyar ki­rá­lyi udvar szá­má­ra az iga­zi vál­to­zást még­sem ez je­len­tet­te. Az iga­zi for­du­la­tot az hoz­ta, hogy Fer­di­nánd ki­rály 1527. no­vem­ber 3-i szé­kes­fe­hér­vá­ri ko­ro­ná­zá­sát kö­ve­tően pusz­tán néhány he­tet (1528. ja­nuár 20-tól feb­ruár 6-ig) tar­tóz­ko­dott elő­dei szék­he­lyén, majd tá­vo­zott a ma­gyar fő­vá­ros­ból. Ma­gyar ki­rá­lyi udvara te­hát va­ló­já­ban csak e rö­vid idő­szak­ban lé­te­zett, s ek­kor is meg­gyen­gült ál­la­pot­ban, hi­szen a ké­ső kö­zép­ko­ri bu­dai udvar ne­mes­sé­gé­nek egy ré­sze – né­hány fő­úr mel­lett el­ső­sor­ban a köz­ne­mes­ség je­len­tős cso­port­ja – Sza­po­lyai Já­nos ki­rály párt­ján állt. 

Mindez egyút­tal azt je­len­tet­te, hogy az egy­ko­ri bu­dai ki­rá­lyi ud­var­nak két örö­kö­se le­he­tett: a két le­gi­tim ma­gyar