A Magyar Királyság jövedelmei és kiadásai Hunyadi Mátyás és a Jagellók korában

A Ma­gyar Ki­rály­ság jö­ve­del­meit már a 14. szá­zad kö­ze­pé­től a ki­rá­lyi (fő)­kincs­tar­tó (sum­mus the­sau­ra­ri­us) ke­zel­te. A kincs­tar­tók – fő­úri szár­ma­zá­súak lé­vén – a 15. szá­zad kö­ze­péig alig foly­tak be­le a kincs­tár ügyei­be, azon­ban Hu­nya­di Má­tyás kincs­tá­ri re­form­jai (1467–1472) kö­vet­kez­té­ben a kincs­tar­tók­nak egy­re na­gyobb be­fo­lyá­suk lett a kincs­tá­ri ügyek­re. A kincs­tar­tó alá tar­toz­tak – már ami­kor ép­pen nem vol­tak el­zá­lo­go­sít­va vagy bér­be ad­va – a bá­nya- és pénz­ve­rő­ka­ma­rák, a só­ka­ma­rák, a kül­ke­res­ke­del­mi vá­mot be­sze­dő har­min­cad­hi­va­ta­lok ve­ze­tői. A ki­rá­lyi adó­sze­dő­ket és az időn­ként mű­kö­dő er­dé­lyi jö­ve­de­lem­igaz­ga­tó­ság ve­ze­tőit is ő ne­vez­te ki. 

Az 1518. évi 14. tc. alap­ján a kincs­tar­tó alá tar­to­zott Huszt vá­ra (a Má­ra­ma­ro­si Só­ka­ma­rá­val), a pénz­ve­rő- és bá­nya­ka­ma­rák, só­bá­nyák és só­ka­ma­rák, a ha­tár­vá­mok (har­min­cad és hu­szad), a sza­bad ki­rá­lyi vá­ro­sok, a szá­szok adói és az er­dé­lyi ro­má­nok ál­tal fi­ze­tett öt­ve­ne­da­dó. Má­tyás pén­zügy-i­gaz­ga­tá­si re­form­jai után a kincs­tar­tó ve­ze­té­sé­vel pén­zü­gyi fő­hi­va­tal jött lét­re, ame­lyet fa­mi­liá­ri­sai­val igaz­ga­tott. 

A kincs­tar­tó he­lyet­te­se az al­kincs­tar­tó volt, tit­kár és jegy­zők is köz­re­mű­köd­tek, a kincs­tár­nak volt fi­ze­tő­mes­te­re (pénz­tá­ro­sa, dist­ri­bu­tor pe­cu­ni­a­rum Re­gi­ae Ma­je­sta­tis) és szám­ve­vő­je is. A kincs­tar­tó sa­ját szám­adá­sai­nak és mű­kö­dé­sé­nek el­lenőr­zé­sé­re azon­ban nem ala­kult ki hi­va­ta­li szer­ve­zet, a kincs­tar­tó a ki­rá­lyi ta­nács­ban, ese­ten­ként pe­dig az or­szág­gyű­lés előtt szá­molt el. An­nak el­le­né­re, hogy a kincs­tar­tó több­nyi­re sa­ját fa­mi­liá­ri­sait al­kal­maz­ta hi­va­ta­lá­ban, a 15. szá­zad vé­gé­re, a 16. szá­zad ele­jé­re kiala­kult a köz­pon­ti igaz­ság­ügyi és pén­zü­gyi szer­vek­nél egyaránt ér­vé­nye­sül­ni tu­dó, szak­kép­zett, ál­lan­dó hi­va­tal­nok­ré­teg. Ugyanak­kor hoz­zá kell ten­nünk, hogy ez alap­já­ban vé­ve a kö­zép­ko­ri fa­mi­lia­ri­tás­ra és szem­lé­let­re épü­lő pén­zügy-i­gaz­ga­tá­si rend­szer volt, amely csu­pán a Ja­gel­lók ál­tal tá­masz­tott, nem túl ma­gas kö­ve­tel­mé­nyek­nek fe­lelt meg, az ak­kor kor­sze­rű­nek szá­mí­tó ko­ra új­ko­ri el­vá­rá­sok­nak már nem.