A magyar királyi Koronaőrség parancsnokai, 1919–1945

A magyar királyi Koronaőrség feladatait, létszámát alapvetően az uralkodó – 1920 után az államfő – által szentesített, elfogadott jogszabályok határozták meg. I. Ferenc József 1861. április 6-án rendelkezett a magyar királyi Koronaőrség visszaállításáról, és 50 főben állapította meg annak létszámát. A koronaőröket „félrokkant” katonák közül választották ki.

A kiegyezést követően viszonylag hamar megszületett a szabályozás a magyar királyi Koronaőrségről, illetve elfogadásra került annak szabályzata (Szabályzat a m. kir. korona-őrségnek a honvédség tettleges állományából leendő alakítását, fenntartását s kiegészítését illetőleg), amely 1872. január 1-jén lépett életbe. A magyar királyi Koronaőrség – 1945. májusi megszűntéig – a mindenkori Honvédelmi Minisztérium irányítása alatt állt.

A későbbi években kiadott szervi határozványok és különböző utasítások az 1872-es szabályozást alapvetően nem változtatták meg, csak kisebb módosításokat jelentettek. Az 1896-ban kiadott Szervi határozványok a m. kir. koronaőrség részére című dokumentumban a következő olvasható: „A m. kir. koronaőrség a m. kir. honvédség állományából alakított állandó katonai testület, mely békében és háborúban az ország szent koronája, a koronázási és egyéb országos jelvények őrzésére van hivatva […] ezen kívül a legfelsőbb udvarnál időnkint megtartandó ünnepélyeken és díszszertartásokon, továbbá katonai és egyházi ünnepélyeken sorfal, vagy kísérő különítményként is részt vehet.”

Báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor koronaőrök a Szent Koronával és a koronázási jelvényekkel a Szent Korona közszemlére tételekor a Szent István jubileumi év alkalmából, 1938. Mögöttük a Koronaőrség tagjai, balról jobbra: Szavádi József főtörzsőrmester, Takács Ferenc főtörzsőrmester, Máriássy László ezredes és Pajtás Ernő őrnagy

Az 1860-as évektől 1945-ig a magyar királyi Koronaőrség létszáma ötven és harminc fő között mozgott, és az állományhoz két, esetleg három tiszt tartozott. Utóbbiak a Koronaőrség parancsnoki, parancsnokhelyettesi beosztását töltötték be, míg a legénységi állományt rendfokozat nélküli, illetve tisztesi, altiszti rendfokozatban szolgáló személyek alkották. 

A két világháború közötti időszakban az 1928. évi XXV. törvénycikk 8. paragrafusában olvasható meghatározás szerint a koronázási jelvényeket „az ország székesfővárosában a királyi várpalotának ez idő