A Magyar Királyi Honvédség és a magyar katonai felső vezetés, 1944–1945

A Nem­ze­ti Had­se­reg és a Ma­gyar Ki­rá­lyi Hon­véd­ség 1919 és 1945 kö­zöt­ti tör­té­ne­te szo­ro­san össze­függ a Fő­ve­zér, majd ál­lam­fő vi­téz nagy­bá­nyai Hor­thy Mik­lós ne­vé­vel. A Leg­fel­sőbb Had­úr hoz­zá­já­ru­lá­sa, dön­té­se nél­kül a had­erő­ben ér­de­mi vál­to­zá­sok nem tör­tén­het­tek. 

Ma­gyaror­szág né­met meg­szál­lá­sa után Hor­thy Mik­lós nem egy eset­ben kül­ső nyo­más­ra a ka­to­nai fel­ső ve­ze­tés­ben vál­toz­ta­tá­sok­ra kény­sze­rült. A vál­toz­ta­tá­sok 1944. ok­tó­ber 15–16-án érez­tet­ték legin­kább a ha­tá­sukat, ami­kor a nem kel­lően tá­jé­koz­ta­tott és fel­ké­szí­tett pa­rancs­no­kok a dön­tő pil­la­na­tok­ban kép­te­le­nek vol­tak vég­re­haj­ta­ni a leg­fel­sőbb had­úri aka­ra­tot. 

Ezek pe­dig oda­ve­zet­tek, hogy a hon­véd­ség meg­fe­le­lő irá­nyí­tás és ve­ze­tés nél­kül csak kül­ső szem­lé­lő­je lett a há­bo­rú­ból tör­té­nő ki­vá­lá­si kí­sér­let­nek, ve­ze­tői kö­zül szá­mo­san – a le­mon­dás­ra kény­sze­rí­tett ál­lam­fő­höz ha­son­lóan – né­met, il­let­ve nyi­las-hun­ga­ris­ta őri­zet­be ke­rül­tek.