A magyar katonapolitika zsákutcája

Már 1941 augusztusában tapasztalható volt, hogy a keleti hadszíntér eseményei német részről nem a tervezett villámháborús forgatókönyv szerint alakulnak. A Wehrmacht csapatainak kétségkívül Már 1941 augusztusában tapasztalható volt, hogy a keleti hadszíntér eseményei német részről nem a tervezett villámháborús forgatókönyv szerint alakulnak. A Wehrmacht csapatainak kétségkívül jelentős térnyerése, eredményes átkaroló hadműveletei ellenére a szovjet hadsereg felett nem sikerült döntő győzelmet aratni, s annak ellenállása a súlyos kudarcok és veszteségek után is szívós maradt. A német hadsereg veszteségei is nőttek, s a kötelékébe tartozó, a Dnyeper 200 km-es szakaszán folyamvédelemre berendezkedett magyar gyorshadtest – főképpen felszerelésének csaknem teljes leromlása folytán – már alig volt képes ellátni feladatát. Kétségtelenné vált, hogy a legértékesebbnek számító magyar seregtestet – utánpótlás híján – csak a hadműveleti területről kivonva és hazaszállítva lehet megmenteni a teljes felmorzsolódástól.