rubicon

A magyar katonapolitika zsákutcája

15 perc olvasás
A magyar katonapolitikát 1941 ősze és 1944 tavasza között mindvégig óvatos, örök bizonytalanságok között hányódó útkeresés jellemezte. A fő cél a honvédség minél sértetlenebb megőrzése volt a bizonytalan kimenetelű háború végére, az ország területi épségének és belső rendjének megóvása érdekében. Ha a politikai és katonai vezetés szándékai ebben meg is egyeztek, a megvalósítás módja gyakran különbözött, ami komoly nehézségeket jelentett a kormányzat számára. Az ország kül- és belpolitikai helyzete s a háború alakulása persze csekély teret nyújtott a magyar célkitűzések megvalósításához. A nemzet szempontjából optimális megoldás lehetősége minden jó szándék ellenére sem adatott meg.

Már 1941 augusztusában tapasztalható volt, hogy a keleti hadszíntér eseményei német részről nem a tervezett villámháborús forgatókönyv szerint alakulnak. A Wehrmacht csapatainak kétségkívül Már 1941 augusztusában tapasztalható volt, hogy a keleti hadszíntér eseményei német részről nem a tervezett villámháborús forgatókönyv szerint alakulnak. A Wehrmacht csapatainak kétségkívül jelentős térnyerése, eredményes átkaroló hadműveletei ellenére a szovjet hadsereg felett nem sikerült döntő győzelmet aratni, s annak ellenállása a súlyos kudarcok és veszteségek után is szívós maradt. A német hadsereg veszteségei is nőttek, s a kötelékébe tartozó, a Dnyeper 200 km-es szakaszán folyamvédelemre berendezkedett magyar gyorshadtest – főképpen felszerelésének csaknem teljes leromlása folytán – már alig volt képes ellátni feladatát. Kétségtelenné vált, hogy a legértékesebbnek számító magyar seregtestet – utánpótlás híján – csak a hadműveleti területről kivonva és hazaszállítva lehet megmenteni a teljes felmorzsolódástól.

Irányvonalváltás

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.