Magyarország 1942-ben – bár papíron egy harckocsiezrede és két önálló harckocsizászlóalja volt – egyetlen hadra fogható harckocsiegységgel sem rendelkezett.
Ugyanis a gyorshadtest 1941. novemberi hazatérése után a harcteret megjárt Toldi harckocsik csaknem 100%-át nagyjavításra vissza kellett szállítani a gyárakba. Azzal azonban mind a német, mind a magyar hadvezetés tisztában volt, hogy harckocsik nélkül a frontra küldendő magyar erők harcértéke jóval kisebb lenne.
Ezért Németország engedett a már 1941 szeptembere óta hangoztatott magyar kérésnek, hogy a kivonuló alakulatokat lássa el páncélosanyaggal. A magyarok által ígért páncéloshadosztály gépkocsizó lövész- és hadosztályközvetlen alakulatait az 1. gépkocsizó lövészdandár feltöltött és ezreddé átszervezett gépkocsizó lövészzászlóaljaiból, valamint közvetlen alakulataiból szervezték meg, amelyekhez csatlakozott az időközben átadásra került Nimród páncélozott légvédelmi gépágyúkkal felszerelt 51. páncélvadász-zászlóalj.
Keitel tábornagy 1942. januári budapesti tárgyalásain megállapodás született arról, hogy az 1942 nyarán meginduló oroszországi hadjáratban Magyarország milyen erőkkel vesz részt. „Hosszas alkudozás és huzavona után” megegyeztek abban, hogy a kivonuló magyar 2. hadsereg állományába a 9
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
