A magyar gépipar a dualizmus korában

Ma­gyaror­szág mo­dern ipa­ro­so­dá­sá­ban az el­ső vi­lág­há­bo­rú előt­ti év­ti­ze­dek­ben két ipar­cso­port – ma úgy mon­da­nánk, hogy két „hú­zó­ága­zat” – ját­szott kiemel­ke­dő sze­re­pet. Az egyik – köz­tu­do­más sze­rint – az élel­mi­szer­ipar, ezen be­lül fő­leg a ma­lom- és a cu­kor­ipar volt. A má­sik – s ez ma már nem annyi­ra köz­tu­do­má­sú – a vas- és gé­pi­par. A tör­té­nel­mi Ma­gyaror­szág utol­só ke­res­ke­de­lem-, ipar- és köz­le­ke­dés­ügyi mi­nisz­te­re, Szte­ré­nyi Jó­zsef úgy ér­té­kel­te, hogy „ez a cso­port a ma­gyar ipar­nak egyik leg­fej­let­tebb ága”. A Gyár­ipa­ro­sok Or­szá­gos Szö­vet­sé­ge is „or­szá­gunk egyik mél­tó büsz­ke­sé­gé­nek” ne­vez­te ezt az ipar­ágat.