Az 1762–1764-es éveket a történelem iránt érdeklődők rendszerint a „madéfalvi veszedelem” fogalmával társítják. Nagyrészt azért, mert a Mária Terézia császár- és királynő által elrendelt, a terror eszközeivel erőszakosan elindított határőrségi szervezőmunka a csíki Madéfalván valóságos tömegmészárlásba torkollott. Ezt a tragikus eseményt nevezte az utókor – nem alaptalanul – madéfalvi veszedelemnek, amely persze az egész székelység veszedelme volt. Jelentése valóságos és jelképes is.
Közismert, hogy Magyarország felszabadításával egy időben a Habsburg-hatalom a birodalomhoz csatolta Erdélyt is, s különállását fenntartotta egészen 1848-ig. Minden uniós kísérletet, akár részlegest is, határozottan elutasított, mert Erdéllyel céljai voltak. Az udvar gondolt az ásványkincsek kiaknázására, az adóbevételek növelésére s nem utolsósorban katonai rendszerének átalakítására a birodalom keleti határainak biztonságosabb védelme érdekében. Ezért nem késett elképzeléseinek
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.