A macsó imázsa

Ha a modern férfieszmény kialakulását próbáljuk nyomon követni, a lovagi tornáktól a párbajokon át korunk sportcsillagaihoz vezet az út. A kép kialakulása korántsem spontán folyamat, a német klasszicizmus óta esztéták, orvosok, tornatanárok, politikusok, plakátrajzolók és karikaturisták egyaránt dolgoztak rajta. Széles váll, kemény áll teszi a férfit, mondták és mondják több mint két évszázada, és ez német és olasz fasisztákra, szovjet bolsevikokra és amerikai reklámszakemberekre egyaránt jellemző. Így jutottunk el addig a férfiképig, amely a testépítők és filmek utcai harcosainak eszménye. A szerző új könyve Mi a férfi? címmel a Balassi Kiadó Feminizmus és történelem sorozatában a közeljövőben jelenik meg.

Ha férfi vagy, légy férfi, írta a költő a 19. században, jelezve, hogy a férfiak milyen hittel bizonygatják hímnemű voltuk jelentőségét, s hogy ez a szemlélet mennyire áthatotta a nyugati kultúrát. A férfi mivolt eszménye feltételezte, hogy az egyén „nem hitvány, gyenge báb", s hogy a nemzet feltámad vagy megőrzi egészségét, de ez lett a modern társadalom önmeghatározásának alapja is. A férfivoltról feltételezték, hogy szavatolja a fennálló rendet a modern romlás hatásai ellen, ugyanakkor erre a tulajdonságra volt szüksége annak is, aki változást akart. Valóban, a „legény a talpán", „emberére akadt" jellegű kifejezések, akárcsak a néphagyomány szóhasználata az „emberre" mint a háznál levő férfira, férjre, ami a 19. századra és a 20. századra, főként első felére egyaránt jellemző volt, közhelyként élnek számos nyelvben. Mi ebben a felfogásban olyan magától értetődő, hogy a történetírók általában eleve annak vették?

Az eszmény és ellentéte A modern férfieszmény felvázolása szorosan összefüggött a 18. század végén formát öltő új, polgári