A lovagok világa

Min­den­ki tud­ja, hogy a „lo­vas” és „lo­vag” sza­vak nem ugyanazt je­len­tik. Az előb­bi szó mindössze lovon har­co­ló fegy­ve­rest je­lent, míg az utób­bi bi­zo­nyos tár­sa­dal­mi ér­té­kek kép­vi­se­lő­jét. A lo­vas ka­tona le­het dur­va rab­ló – a lo­vag azon­ban nem, ő ma­ga­sabb ren­dű ér­té­ke­ket kép­vi­sel, vé­del­me­zi a gyen­gé­ket, s szem­be­száll min­den bű­nös tö­rek­vés­sel. 

A kö­zép­ko­ri Eu­ró­pá­nak több száz év­re volt szük­sé­ge, hogy lét­re­hoz­za ezt a kü­lön­le­ges ér­ték­ren­det, de ezután olyannyi­ra meg­szi­lár­dí­tot­ta, hogy az a ma­ga­tar­tás, ame­lyet va­la­ha a lo­va­gok­tól vár­tak el, ma­nap­­ság is tár­sa­dal­mi ér­ték­nek szá­mít: a be­csü­le­tes­ség, a hű­ség, az ud­va­rias­ság, a nők tisz­te­le­te, a gyen­gék tá­mo­ga­tá­sa, az ön­zet­len­ség és a bő­ke­zű­ség. 

A lo­va­gok ér­ték­rend­jét előbb a ne­mes­ség tet­te magáé­vá, majd a ma­gu­kat „úri­em­be­rek­nek” te­kin­tő tár­sa­dal­mi elit tag­jai, hogy vé­gül min­den tisz­tes­sé­ges fér­fi kö­te­les­sé­gé­nek érez­ze pél­dá­juk kö­ve­té­sét. Ha ma­nap­ság va­la­mi­lyen mes­ter­ség ki­vá­ló­sá­gai „lo­vag­rend­nek” ne­ve­zik ön­ma­gu­kat, ez­zel is az ősi ér­ték­rend előtt tisz­te­leg­nek. 

A lo­va­gi esz­mény kiala­ku­lá­sá­nak bo­nyo­lult fo­lya­ma­ta Fran­ciaor­szág­ban in­dult meg, a kö­zép­ko­ri Euró­pa leg­gaz­da­gabb ki­rály­sá­gá­ban, ahol a rend­kí­vül be­fo­lyá­sos ka­to­li­kus egy­ház ké­pes­sé vált sa­ját ideál­jait el­fo­gad­tat­ni a fegy­ve­res elő­ke­lők tár­sa­dal­mi ré­te­gé­vel. Ge­or­ges Du­by fran­cia tör­té­nész meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint Fran­ciaor­szág volt az ol­vasz­tó­té­gely, amely­ben kiala­kí­tot­ták a lo­va­gi kul­tú­rát, s in­nen ter­jedt el Ang­lia, a né­met ál­la­mok és Itá­lia felé.