A lodi béke és a Lega Italica

A Boucicaut néven ismert Jean Le Maingre (1366–1421) francia lovag szomorú képet festett az egymással évtizedeken keresztül viaskodó középkori itáliai város­államokról: „Gyakran megtörténik, hogy amikor az egyik politikai csoport felülkerekedik a másikon, akkor a sikertől megrészegült győztesek a legyőzöttek halálát kívánják. Maguk közül választanak vezetőt, a régit pedig, ha nem sikerül elmenekülnie, megölik. Amikor később az ellenséges párt mégis visszatér a hatalomba, a támogatóik ugyanúgy járnak el, mint ahogyan az ellen­feleik tették, így aztán a népharag mindent lerombol és tönkretesz. Tulajdonképpen megsemmisítik egymást: kastély a kastély ellen, város a város ellen, szomszéd a szomszéd ellen. Nagy kár ez ennek az országnak, amely az egyik legszebb, az egyik leggazdagabb és legbarátságosabb lehetne, ha ott béke uralkodna.” 1454-ig kellett várni a hőn áhított, korszakos jelentőségű békekötésre, amelynek köszönhetően Itália valóban az egyik leggazdagabb területté vált.