A politikai és jogi szféra „demoralizálásának” logikai nagymestere Thomas Hobbes (1588–1679) volt. Leviatán című művének (1651) elemzésével kezdem okfejtésemet annak alátámasztására, hogy nagyon „amorálisnak” (és egyértelműen tekintélyelvűnek) tűnő szövegek miként alapozták meg a modern, ideológiamentes jogállami normákat, az univerzális és pártatlan törvények uralmának szabályait, miközben világtörténelmi veszteséglistára került sok minden, ami Antigoné erkölcsi helytállásától kezdve a keresztény morál és mártíromság példáin keresztül a protestáns etika egyszerre racionalista és szubjektivista elveiig a morálfilozófia legszebb fejezeteit jelenti.
„Mert olyan végső cél (finis ultimus) vagy legfőbb jó (summum bonum), amit a régi erkölcsfilozófusok a könyveikben emlegetnek, nem létezik” – hangzik a Leviatán egyik legfontosabb mondata. Ebből következik a hobbesi antropológia alapelve, miszerint az ember számára nem létezik, nem létezhet világtörténelmi végállomás a végtelen bírvágy és hatalomvágy kielégítésében: „az egész emberiség
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
