A legfőbb hatalom eredete

Az állam fogalmát a „modern” állam kialakulásának időszakában, a 16–17. században határozták meg először, s azóta számtalan, egymástól olykor gyökeresen eltérő módon fogalmazták meg. E sok alakban mutatkozó állameszme történeti megjelenését és elterjedését csak újabb késéssel követte a 19. század közepén az államelméletnek, az állam jelenségének önálló vizsgálatára hivatott tudományterületnek a körvonalazódása.

Kezdetben a társadalmi-politikai gondolkodás átfogó kerete a filozófia volt, mely a jó élet feltételeit kutatta. Az európai történelem, illetve az ehhez kapcsolódó politikai filozófia az ókor és a középkor folyamán – leegyszerűsítve – két irányban kereste a politikai közösség megfelelő formáját. Az egyik – hosszabb időn át és a keleti magaskultúrákban is érvényesülő – út a birodalmi államalakulatoké volt. Ezekben az adóztatás, a katonáskodás és a közmunkaszervezés funkcióit ellátó állam elkülönült a társadalom közösségétől, melynek tagjai politikailag súlytalanok voltak a hatalom gyakorlóival szemben.

Ezzel szemben a társadalomnak az államtól elkülönülő, önállóságot élvező léte kivételesnek tekinthető. Ennek első példája a görög polisz volt, ahol a közösség önmaga uraként döntött a saját sorsát érintő kérdésekről, a polgárok együtt részesültek a közös javakból és a közös döntés jogából, ezzel együtt a döntésből eredő felelősségből is. A polisz társadalma fölött nem jött létre a közjövedelmeket elsajátító hatalomgyakorló