Winston Churchill a második világháború – egyben a hadtörténet – első korszerű stratégiai légi háborúja, az angliai csata (1940. július–október) megnyerése után a Királyi Légierő (Royal Air Force, RAF) vadászpilótáit méltató beszédében kijelentette: „Az emberiség történetében nem volt példa arra, hogy ilyen sokan, ilyen sokat köszönhettek ennyire keveseknek.”
Ha az akkori RAF-ot „a kevesek” jelzővel illették, a Magyar Királyi Honvéd Légierők négy évvel későbbi honi vadász légierejére a „maroknyi” jelző is alig illett volna.
A teljes magyar honi vadászvédelem legjobb esetben is a támadó gépek tizedét (legfeljebb 40 repülőgép) tette ki, a légierő másik, hasonlóan kis létszámú része a keleti fronton harcolt. A „maroknyi” magyar pilóta megállta a helyét, s a nyomasztó túlerő ellenére végül hatékonyan, egyenrangú ellenfelekként vették fel a harcot az amerikaiakkal, akik – részint ennek köszönhetően – a háború egésze alatt túlbecsülték a honvéd légierők és a térségben bevethető alakulatok együttes nagyságát.
A magyar légtér védelmének súlya alapvetően a Luftwafféra nehezedett, amely azonban 1944 nyarán ezt nem tekintette prioritásnak, és a rendelkezésre álló vadász-, illetve rombolóalakulatait a fő harcvonalra, vagyis a birodalom védelmére koncentrálta.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
