Ingyenesen olvasható
A francia harmadik rend küldöttei 1789. június 17-én a Nemzetgyűlés nevet vették fel, s ezzel egy új hatalom előtt nyitották meg az utat. Három nappal később a labdaházi esküvel megfogadták, hogy nem oszlanak szét, amíg alkotmányt nem adnak Franciaországnak. Ez volt a politikai forradalom kezdete.
A nagy francia forradalom azzal kezdődött, hogy a kormány pénzügyi gondjai miatt XVI. Lajos király összehívta az országos rendi gyűlést. Összeállításáról heves társadalmi vita bontakozott ki. A gyűlést 1789. május 5-én nyitották meg Versailles-ban. A harmadik rend (vagyis a közrendűek) képviselői többször felszólították a papság és nemesség képviselőit, hogy ülésezzenek együtt. Több pap csatlakozott is hozzájuk, mire a harmadik rend képviselői június 17-én felvették a Nemzetgyűlés nevet, s kimondták, hogy a kivetett adók csak addig törvényesek, amíg ők üléseznek, s felelősséget vállaltak az államadósságért.
Ezzel tulajdonképpen kiragadták az adó- és pénzügy irányítását a király kezéből. XVI. Lajos június 4-én veszítette el szeretett fiát, a nyolc éves trónörököst, s ezért csak megkésve reagált a történtekre. Átfogó és alapos reformprogramot dolgozott ki, amelyet a rendek úgynevezett királyi ülésén kívánt a képviselők elé terjeszteni. Ehhez azonban át kellett alakítani a harmadik rend üléstermének berendezését. A képviselőket későn értesítették.
1789. június 20-án a harmadik rend és a hozzájuk csatlakozott papi képviselők nem mehettek be üléstermükbe, mert ott munkálatok folytak. Nagy volt a felháborodás, többen is arra gyanakodtak, hogy a kormány fel akarja oszlatni a rendi gyűlést. Végül bevonultak a Saint-François és a Vieux-Versailles utak találkozásánál lévő labdaházba. Ez leginkább egy fedett teniszpályára emlékeztetett, ahol a játékosok egy háló felett ütögethették át a labdákat. (A terem ma is megtekinthető Versailles-ban.) Jean Joseph Mounier képviselő kijelentette, hogy jogaikat és méltóságukat megsértették, a királyt pedig katasztrofális következményekkel járó intézkedésekre akarják rávenni. A nemzet képviselőinek ezért ünnepélyes esküvel kellene elkötelezniük magukat a közjó és a haza érdekei mellett.
A javaslatot egységes helyesléssel elfogadták. Jean-Sylvain Bailly csillagász, a harmadik rend korelnöke, aki június 12-től július 3-ig a Nemzetgyűlés első elnöke volt, elsőként tette le az esküt a titkárokkal. Ezt követően valamennyi képviselő a következő esküt tette:
„Esküszünk, hogy sohasem válunk meg a Nemzetgyűléstől, s bárhol összegyűlünk, ahol a körülmények megkövetelik, amíg létre nem hoztuk és szilárd alapokra nem fektettük a királyság alkotmányát!”
Egyedül Martin Dauch képviselő nem volt hajlandó megesküdni, társai pedig tiszteletben tartották véleményét.
Nagy jelentőségű lépés volt ez. Idáig úgy beszéltek az alkotmányról, mint az ősi törvények összességéről – most azonban úgy emlegették, mint amit létre kell hozni és szilárd alapokra kell fektetni. Vagyis a pénzügyek rendezésének céljával összehívott gyűlés immár esküvel kötelezte magát az egész politikai rendszer megújítására.
Ezután, három nap múlva XVI. Lajos már hiába terjesztette elő nagyszabású reformprogramját, amelyet pár héttel korábban még valószínűleg nagy lelkesedéssel fogadtak volna. Ebben lemondott az abszolút monarchiáról, elfogadta a képviseleti rendszert, biztosította a személyes és sajtószabadságot, az adóügyi egyenlőséget, s eltörölte a jobbágyság utolsó maradványait. Csakhogy a képviselők immár önmagukat tartották a legfelsőbb hatalom képviselőinek, s meg sem vitatták reformprogramját.
Az ország és a király reformokat várt – a képviselők azonban megindultak a forradalom felé vezető úton.
Melyik volt az a három forradalom amely lezajlott 1789-ben Franciaországban? Miért vezetett be terrort a Közjóléti Bizottság? És miért szegték meg az 1797-es választások után a forradalom egyik alapelvét, mely szerint a hatalmat a nép választásokon kifejezett akaratára kell alapozni?
Fedezze fel a válaszokat a Szerző A francia forradalom című tanulmányában!
