rubicon

A kun-kipcsakok

Egy eurázsiai török törzsszövetség
14 perc olvasás

A magyarországi Kis- és Nagykunságot mint földrajzi nevet mindenki jól ismeri, és történeti tanulmányaiból arra is emlékezhet, hogy ez a terület az 1239-ben IV. Béla magyar királytól menedéket kért, majd bebocsátást nyert keleti népről, a kunokról kapta nevét. A kunok néhány évszázad alatt nyelvileg teljesen elmagyarosodtak, s csak a magyarság egy földrajzi-néprajzi csoportjaként tartják számon őket, elsősorban a néprajztudományban. A kunok magyarországi bebocsátásuktól napjainkig tartó történetével a hazai történeti, régészeti, néprajzi és nyelvészeti kutatások sokat foglalkoztak, sok eredmény született, bár több megoldandó kérdés ma sincsen tisztázva. Ezzel szemben a kunok betelepülés előtti története közel sem ilyen jól ismert, annak ellenére, hogy e kutatásokban olyan kiváló magyar tudósok is részt vettek, mint Györffy György és Czeglédy Károly. Az utóbbi negyven év nemzetközi kutatása (B. E. Kumekov, Sz. M. Ahinzsanov, Peter B. Golden) sok újat hozott, melyek nem igazán váltak a hazai kutatások részévé.

A magyarországi kunok eredete utáni nyomozás a belső-ázsiai török-mongol világba vezet el minket. Őseiket – a kimek törzsszövetség tagjaként – már jóval kelet-európai megjelenésük előtt, a 9. században a délnyugat-szibériai sztyeppevidéken, az Irtis folyó középső folyásának területén találjuk. Ez idő tájt az eurázsiai sztyeppeövezet legészakabbra lakó törzsszövetségét alkották, közel a szibériai erdőövezethez. Éppen az utóbbi közelsége tette lehetővé, hogy elinduljanak a primitív állammá szerveződés útján, ugyanis szinte predesztinálva voltak, hogy a prémgyűjtő erdei, szibériai né­pek kereskedelmét a déli, iszlám világ felé közvetítsék. Az iszlám országai a prémet mint fontos fényűzési cikket a szibériai tajgavidékről szerezték be, s

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.