Az 1962. októberi kubai rakétaválság a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió legsúlyosabb konfrontációja volt a hidegháború és fegyverkezési versenyük történetében. 1959-ben az Egyesült Államok Thor és Jupiter típusú középhatótávolságú nukleáris rakétákat telepített Nagy-Britanniába, Olaszországba és Törökországba. 1962-ben a Szovjetunió a kubai rakétatelepítéssel kívánta kiegyenlíteni taktikai hátrányát, egyben megvédte volna Kubát az esetleges amerikai támadástól. A világ napokra az atomháború küszöbére került. Végül a titkos diplomáciai közvetítés során mindkét fél engedett. A válság egyszerre jelentette a hidegháború csúcspontját és fordulópontját.
A Fidel Castro és Ernesto Che Guevara vezette kubai gerillák 1959 januárjában megdöntötték Fulgencio Batista diktátor hatalmát. Castro forradalmi kormányt alakított, amely kezdetben különböző ellenzéki csoportokat egyesített, közöttük a rövidesen vezető pozícióba kerülő kommunistákat is. Az Egyesült Államok Batistát támogatta. Kezdetben Castro is igyekezett jó viszonyt fenntartani az Egyesült Államokkal, s kölcsönért fordult hozzá. Eisenhower elnök azonban elutasította a kérést, s helyette Castro ellenzékét támogatta különböző terror- és szabotázsakciókkal.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
