A 15–16. század humanistái az általuk oly csodált antik és a reneszánsz közé beékelődő ezer évet köztes korszaknak tartották, a barbárság korának, jellegzetes művészetét pedig szintén lenézően gótnak nevezték. A felvilágosodás még fokozta a korszak iránti megvetést: sötétnek minősítve azt. Ma már tudjuk, hogy ez a korszak egyáltalán nem volt barbár és sötét. A nyugati kereszténység kis területe, amely az első évezred második felében még az eurázsiai kontinens elmaradott, szegény perifériája volt, a középkor végére számos vonatkozásban a világfejlődés élére került. Ekkor született meg az az Európa, amelyben élünk, s melynek örökségét, civilizációját magunkénak valljuk.
A „sötét” középkorban ment végbe az a sokoldalú fejlődés a társadalmi élet minden területén – a technikában, a gazdaságban, a társadalomszerveződésben, a politikai struktúrában, a tudományban –, amelynek eredményeképpen az újkorban Európa lett a világ vezető civilizációja, ő nyújtotta a világ többi része számára az átveendő gazdasági, társadalmi és politikai modelleket, civilizációs mintákat, az európai technika és tudomány vált az egész emberiség egyetemes tudományává és technikájává.
KorszakhatárokPróbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
