A Kossuth-mauzóleum

A ki­rály nem já­rult hoz­zá, hogy a kor­mány, az or­szággyűlés, a köz­al­kal­ma­zot­tak osz­toz­za­nak a gyász­ban. „A nem­zet nagy ha­lott­já­nak ha­zai föld­be, az or­szág költ­sé­gén va­ló el­te­me­té­sét, ha­za­ho­za­ta­lát kí­ván­ta az egész or­szág, de a ma­gyar kor­mány ki­tért ezen ha­za­fias kö­te­les­sé­ge elől, s en­nek foly­tán a fő­vá­ros tet­te ma­gáé­vá e szent ügyet, és mint az or­szág va­ló­di szí­ve tel­je­sí­tet­te a nem­zet tör­té­ne­té­ben em­lé­ke­ze­tes, ke­gye­le­tes gyász­ak­ciót. A fő­vá­ro­si ta­nács már­cius 22-i gyűlé­sén el­ha­tá­roz­ta, hogy Kos­suth La­jos holt­tes­té­nek ha­za­ho­za­ta­lát,