A koronaőrség díszfegyvere a vibárd

Bár a Szent Ko­ro­na őr­zé­sé­nek és óvá­sá­nak tör­té­ne­te a ko­ra kö­zép­ko­rig nyú­lik vissza, a vi­bárd mint dísz­fegy­ver hasz­ná­la­ta az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chia ide­jén felál­lí­tott Ma­gyar Ki­rá­lyi Ko­ro­na­őr­ség­hez kap­cso­ló­dik. Ezt a kö­zép­ko­ri ere­de­tű, a lo­va­gi harc­mo­dor­ral szem­ben ki­fej­lesz­tett, az ala­bár­dok csa­lád­já­ba tar­to­zó fegy­vert ugyanis 1871-ben rend­sze­re­sí­tet­ték, ami­kor ki­rá­lyi ren­de­let­tel újí­tot­ták meg a Szent Ko­ro­na őr­zé­sét, és sza­bá­lyoz­ták a ko­ro­na­őr­ség felada­tait. Ek­kor szü­le­tett meg az a Ma­gyar Ki­rá­lyi Ko­ro­na­őr­ség, amely a két or­szá­gos ko­ro­na­őr alá­ren­delt­sé­gé­be tar­to­zó füg­get­len ala­ku­lat lett, ám ka­to­nai, gaz­dá­sza­ti és fe­gyel­mi kér­dé­sek te­kin­te­té­ben a hon­véd­ség kö­te­lé­ké­be so­ro­ló­dott. 

Az új sza­bá­lyo­zás a tes­tü­let lét­szá­mát 45 ko­ro­na­őr­ben és 2 tiszt­ben ál­la­pí­tot­ta meg. (A pa­rancs­nok rend­sze­re­sí­tett rend­fo­ko­za­ta szá­za­dos volt.) A tisz­te­ket – egy 1896-ban ho­zott ren­del­ke­zés alap­ján – a hon­vé­del­mi mi­nisz­ter ja­vas­la­tá­ra az ural­ko­dó ne­vez­te ki, az őr­ve­ze­tői és al­tisz­ti beosz­tás­ban ál­lók pe­dig őr­mes­te­ri ran­got kap­tak. A le­gény­sé­get, mely­nek tag­jai sza­kasz­ve­ze­tői rend­fo­ko­zat­tal bír­tak, a hon­véd­ség ál­lo­má­nyá­ból ér­ke­ző ön­kén­tes je­lent­ke­zők ad­ták. A ki­zá­ró­lag a hon­véd­gya­log­ság so­rai­ból to­bor­zot­tak­kal szem­ben kö­ve­tel­mény volt, hogy a gya­log­ság­nál már két évet szol­gált, legalább 178 cm ma­gas, nőt­len és jó meg­je­le­né­sű ka­to­nák le­gye­nek, akik az­tán négy­évi szol­gá­lat­ra kö­te­lez­ték el ma­gu­kat. A jut­ta­tást te­kint­ve: min­den­ki na­pi 10 kraj­cár pót­lék­ban ré­sze­sült, a ko­ro­na­őrök évi 20, a két-két al­tiszt évi 30 és 60 fo­rint ju­tal­mat ka­pott. A szer­ve­zet lak­ta­nyá­ja Bu­dán, a mai Vá­r­al­ja ut­cá­ban volt. A ko­ro­na gya­kor­la­ti, na­pi őr­zé­sét min­dig egy al­tiszt és há­rom ko­ro­na­őr lát­ta el.

A ko­ro­na­őr­sé­get 1896-ban – a csá­szá­ri és ki­rá­lyi test­őr­ség gya­log­szá­za­dai­nak min­tá­já­ra – is­mét át­szer­vez­ték. A