A kormányzói és a kormányzóhelyettesi jogkör

Az 1920-as vá­lasz­tá­sok nyo­mán összeült nem­zet­gyű­lés leg­fon­to­sabb felada­tá­nak az al­kot­má­nyos­ság hely­reál­lí­tá­sát és az ál­lam­fői ha­ta­lom gya­kor­lá­sá­nak ren­de­zé­sét te­kin­tet­te. Mi­vel az ural­ko­dó eckart­saui nyi­lat­ko­za­tá­ban be­je­len­tet­te, hogy vissza­vo­nul az ál­lam­ügyek gya­kor­lá­sá­tól, a nem­zet­gyű­lés párt­jai kor­mány­zó vá­lasz­tá­sa mel­lett dön­töt­tek. A kor­mány­zó a ko­ro­ná­zott ki­rályt he­lyet­te­sí­tet­te a fő­ha­ta­lom gya­kor­lá­sá­ban. Nem szá­mí­tott azon­ban szu­ve­rén ál­la­mi té­nye­ző­nek, mint az ural­ko­dó vagy a tör­vény­ho­zás, és meg­bí­za­tá­sa csak át­me­ne­ti idő­re szólt.