A kora középkori Európa jogtörténeti forrásairól

A tör­té­ne­lem­tu­do­mány, így a jog­tör­té­net is dön­tően az írás­be­li for­rá­sok­ra tá­masz­kod­va ír­ja le a vizs­gált kort, és vé­gez elem­zé­se­ket. A jog tör­té­ne­ti for­rá­sai közt ugyan he­lye van az „írat­lan” nor­mák­nak is, sza­bály sze­rint azon­ban az időt­ál­ló, ki­pró­bált min­tá­kat ezek kö­zül is előbb-u­tóbb le­je­gyez­ték, így ezek is – ha­csak el nem pusz­tul­tak, ami vi­szont nem rit­ka – a tu­do­má­nyos vizs­gá­ló­dás tár­gyát ké­pez­he­tik. Ere­de­tü­ket te­kint­ve te­hát az em­lé­ke­zet ho­má­lyá­ba ve­sző szo­kás­jo­gi nor­mák a kez­de­tek­re vo­nat­ko­zó leg­fon­to­sabb kút­fők. Amint egy nép ci­vi­li­zá­ciós ér­té­kei kö­zé beemel­te az írás­be­li­sé­get, ép­pen a szo­kás­jo­gi sza­bá­lyok le­jegy­zé­sét, ma­ra­dan­dó­sá­gá­nak biz­to­sí­tá­sát tar­tot­ta e tu­dás­hor­do­zó leg­főbb felada­tá­nak. A ko­ra kö­zép­ko­ri, de még az érett kö­zép­ko­ri tár­sa­da­lom­nak is fon­tos jel­lem­ző­je volt, hogy az írás­be­li­sé­get fő­ként a jo­gi tar­tal­mú té­nyek, is­me­re­tek rög­zí­té­sé­re hasz­nál­ták. 

A nép­ván­dor­lás vi­ha­rait kö­ve­tő frank, ki­vált a Ka­ro­ling bi­ro­dal­mi kon­szo­li­dá­ció bő­sé­ges tör­té­ne­ti, köz­tük jog­tör­té­ne­ti for­rá­so­kat ha­gyott ránk. A ko­ra kö­zép­ko­ri Eu­ró­pa tör­té­nel­mét dön­tően be­fo­lyá­so­ló ger­mán né­pek­re vo­nat­ko­zó tör­té­ne­ti for­rá­sok rend­sze­res kiadá­sát (a kiad­vány ne­ve: Mo­nu­men­ta Ger­ma­ni­ae Hi­sto­ri­ca) 1819-ben kezd­te meg egy tár­sa­ság (Ge­sells­chaft für äl­te­re deuts­che Ges­chichts­kun­de). A né­met bi­ro­da­lom lét­re­jöt­te (1871) újabb len­dü­le­tet adott a mun­ká­la­tok­nak, az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tően pe­dig vas­kos fo­lyó­irat is in­dult az 500–1500 kö­zöt­ti idő­sza­kot érin­tő for­rás­pub­li­ká­ciók és for­rás­in­terp­re­tá­ciók szol­gá­la­tá­ban (1937-től: Deuts­ches Ar­chiv für Ges­chich­te des Mit­te­lal­ters, mely a há­bo­rút kö­ve­tően új­rain­dult, 2002-ben már 58. év­fo­lya­mát meg­je­len­te­tő Deuts­ches Ar­chiv für Er­fors­chung des Mit­te­lal­ters cím­mel). E for­rás­köz­lés és -ana­lí­zis máig tart, ami ön­ma­gá­ban is mu­tat­ja, mi­lyen ha­tal­mas mennyi­sé­gű kút­fő fel­dol­go­zá­sá­ról van szó. 

A for­rás­pub­li­ká­ció min­dig kri­ti­kai