A koncentrációs táborok világa

Ar­ról a szov­jet rend­szer­ről és a rend­szer ál­tal lét­re­ho­zott torz vi­lág­ról lesz szó, amely az el­ső vi­lág­há­bo­rú vé­gé­től, a le­ni­ni rend­szer­től a má­so­dik vi­lág­hábo­rún át Sztá­lin ha­lá­láig állt fenn, és csak az 1970–1980-as évek­ben tűnt el a tör­té­ne­lem for­ga­ta­gá­ban. A szov­jet kon­cent­rá­ciós tá­bo­rok rend­sze­ré­ről is­mert té­nye­ken túl­me­nően be­mu­ta­tom a még el nem mon­dott, ke­ve­sek ál­tal is­mert tit­ko­kat, azo­kat az in­for­má­ció­kat, ame­lye­ket a rend­szer ál­do­za­tai­vá vált, ezen tá­bo­rok fa­lai kö­zött ra­bos­ko­dott fog­lyok ma­guk me­sél­tek el és ve­tet­tek pa­pír­ra. Eh­hez hív­tam se­gít­sé­gül Alekszandr Szolzsenyicin mű­veit, ame­lyek fo­goly­tár­sai se­gít­sé­gé­vel szü­let­tek meg.

Mot­tó: Azok­nak aján­lom, akik nem él­tek ad­dig, hogy eze­ket el­mond­has­sák. Bo­csás­sa­nak meg ők ne­kem, hogy nem lát­tam min­dent, hogy nem em­lék­szem min­den­re, s hogy nem vol­tam ké­pes min­dent ki­ta­lál­ni. (Alekszandr Szolzsenyicin)