A kitörés

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú fo­lya­mán nem volt pél­da ar­ra, hogy né­met vé­dő­se­reg le­te­gye a fegy­vert a Vö­rös Had­se­reg előtt, ha vá­laszt­ha­tott a megadás és a ki­tö­rés kö­zött. En­nek el­ső­sor­ban pszi­cho­ló­giai okai vol­tak: a ka­to­nák nem mer­ték vál­lal­ni a megadás ódiu­mát, min­den­ki ret­te­gett a szov­je­tek­től és Szi­bé­riá­tól. A ke­le­ti fron­ton to­tá­lis vi­lág­né­ze­ti harc („Wel­t­ans­chau­ungs­krieg”) folyt. En­nek a ha­di­fog­lyok­ra, sőt a ma­gu­kat megad­ni pró­bá­ló né­met ka­to­nák­ra is vég­ze­tes kö­vet­kez­mé­nyei vol­tak. A né­me­te­ket te­hát nem­csak a kö­te­les­ség­tel­je­sí­tés és a „hű­ség” etho­sza, ha­nem a fé­le­lem is ar­ra kény­sze­rí­tet­te, hogy az utol­só töl­té­nyig ki­tart­sa­nak.

1944 vé­gén, 1945 ele­jén Bu­da­pes­ten a né­met vé­dő­se­reg több­ször is ter­vez­te a szov­jet ost­rom­gyű­rű át­tö­ré­sét és a vá­ros feladá­sát. Er­re ja­nuár ele­jén, il­let­ve a ké­sőb­bi né­met fel­men­tő vál­lal­ko­zá­sok­kal pár­hu­za­mo­san lett is vol­na esé­lye. Hit­ler azon­ban nem en­ge­dé­lyez­te Bu­da­pest feladá­sát. Karl Pfef­fer-­Wil­den­bruch SS-O­ber­grup­pen­füh­rer, a vé­dő­se­reg né­met fő­pa­rancs­no­ka en­nek meg­fe­le­lően te­vé­keny­ke­dett. Csak az utol­só pil­la­nat­ban szán­ta el ma­gát a ki­tö­rés­re, ami­kor már nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy ma­ra­dék bu­dai te­rü­le­teik, a Vár és a Nap­hegy is a szov­jet csa­pa­tok ke­zé­re ke­rül­nek. Pfef­fer-­Wil­den­bruch ön­ál­lót­lan ma­ga­tar­tá­sát jól pél­dáz­zák a fe­let­te­sei­hez ko­ráb­ban kül­dött kö­nyör­gő táv­ira­tai. A ki­tö­rés szó he­lyett csak cse­lek­vé­si sza­bad­ság­ról mert be­szél­ni, re­mény­ked­ve, hogy Hit­ler majd eb­ben a for­má­ban el­fo­gad­ja a szá­má­ra el­fo­gad­ha­tat­lant: azt, hogy az egyes em­be­rek éle­te fon­to­sabb, mint po­li­ti­kai cél­jai.