A kis prímás

A középkorban az egyházi méltóságok kinevezésénél a fiatal kor általában nem számított kizáró oknak. Mátyás király terve, hogy az esztergomi érseki székbe felesége, Aragóniai Beatrix unokaöccsét, Estei Hippolitot nevezi ki, mégis meglepetést okozott. Hiszen Herkules ferrarai herceg és Aragóniai Eleonóra (Beatrix nővére) harmadik gyermeke 1485-ben, amikor a magyar királyné először javasolta az ország legmagasabb egyházi méltóságának betöltésére, még nem töltötte be a hetedik életévét. A történeti források nem beszélnek Mátyás első reagálásáról, az azonban bizonyos, a magyar uralkodó mindent megtett a siker érdekében. Aktivitásának mozgatórugóját egyházi politikájában kell keresnünk. Mátyás még jól emlékezett Szécsi Dénesre, Vitéz Jánosra vagy Beckensloer Jánosra. Az esztergomi érsekekkel való állandó konfrontáció arra késztette a királyt, hogy a prímási méltóságot súlytalan, számára veszélytelen személynek adományozza.

Döntését az is megkönnyítette, hogy Aragóniai János, az előző érsek is fiatal, külföldi és rokon volt. Hippolit kinevezését a magyar bárók is támogatták. Nem a királynak akartak kedvezni, hanem a kisebb rossz mellett foglaltak állást. VIII. Ince pápa jelöltje a prímási székre ugyanis Ascanio Sforza bíboros volt. Az uralkodó és a főurak joggal hihették, hogy a Szentatya figyelmen kívül akarja hagyni a magyar királyok főkegyúri jogát. Az országtanács, válaszul a római kísérletre, kimondta: az ország határain kívül élő főpapok ne bírjanak egyházi javadalmat, vagy ha mégis, annak jövedelmeit ne élvezhessék. A pápa hiába tiltakozott, Mátyás Rómában tartózkodó diplomatái, valamint a ferrarai udvar emberei szívós munkával elérték, hogy Estei Hippolit egy év múlva már a pápai megerősítést is megkapta.

A hétéves érsek mintegy kétszáz főnyi udvartartásával érkezett Esztergomba. Vitéz János egykori rezidenciájában ismét helyet kaptak a művészetek képviselői, s Buda mellett egy másik szellemi központ alakult ki. Szüleihez írt levelei szerint Hippolit kezdetben igen jól érezte magát Esztergomban: „…jól töltöm időmet vadászattal és más szórakozással, nem hanyagolva el az istentiszteletet és az iskolát sem… A levegő és a vidék annyira kedvemre való, hogy jobban már nem is lehetne, és akárhova megyek, ezek a magyarok emberséges voltuk miatt mind szívesen látnak és kényeztetnek.” A hercegi pár bizonyára elégedett lehetett fia sorsával, és az érsekség bevételét jelentő 20-22 ezer magyar aranyforint sem volt megvetendő összeg.

A kedvező helyzetet Mátyás halála gyökeresen megváltoztatta. Beatrix királynét, akiről az Esték egyik krónikása azt írta, hogy Hippolittal szokott egy ágyban aludni, lassan kiszorították a hatalomból.