rubicon

A kis Kossuth

Kossuth Ferenc
27 perc olvasás
„Én Kos­suth Fe­ri va­gyok, Kos­suth La­jos fia és Deák Fe­renc ke­reszt­fia!”, mon­dot­ta – ál­lí­tó­lag – Kos­suth Fe­renc 1849. au­gusz­tus 25-e éj­sza­ká­ján, mi­kor a Ba­kony­ban el­fog­ták test­vé­rei­vel és kí­sé­rői­vel együtt. Miután száműzték az or­szágból, közel fél évszázad múltán térhetett vissza hazájába. Ő, aki azt ta­nul­ta egé­szen ki­csi ko­rá­tól fog­va, hogy a ma­gyar nem­zet ér­de­ké­ben min­dent meg kell ten­nie, Kos­suth La­jos fiaként a ’48-as­ság szim­bó­lu­mának számított, miköz­ben sokkal inkább tartotta magát Deák Ferenc szellemi örökösének, s a konfliktusokban a „kiegyez­ke­dés” hí­ve volt.

A 19. szá­zad vé­gi és a 20. szá­zad ele­ji Ma­gyaror­szá­gon igen ál­ta­lá­nos volt a po­li­ti­ku­si szerep csa­lá­don belü­li örök­lé­se, el­ső­sor­ban az arisz­tok­ra­ták­nál, de a köz­ne­me­sek­nél is. Eb­ben min­de­nekelőtt a fiú­gyer­me­kek szo­cia­li­zá­ció­ja ját­szot­ta a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet. Ap­juk­tól, nagy­báty­juk­tól, só­go­ruk­tól azt lát­ták, hogy a leg­fon­to­sabb tár­sa­dal­mi szerep, ame­lyet egy „fér­fi­em­ber” játsz­hat, a po­li­ti­ku­si, konk­ré­tan 1848-ig az or­szág­gyű­lé­si kö­ve­ti, 1848 után pe­dig a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.