A király személye körüli minisztérium

A ki­rály sze­mé­lye kö­rü­li mi­nisz­té­rium nem egy meg­ha­tá­ro­zott kor­mány­za­ti feladat be­töl­té­sé­re, ha­nem a jog­foly­to­nos­ság kö­ve­tel­mé­nyé­ből – a ’48-as tör­vé­nyek hely­reál­lí­tá­sa­ként – szü­le­tett egy olyan kor­ban, amely a va­ló­ság­ban csak bi­zo­nyos meg­szo­rí­tá­sok­kal je­len­tett jog­foly­to­nos­sá­got. A kö­zös ügyes kor­mány­zás gya­kor­la­ta a ki­rály sze­mé­lye kö­rü­li mi­nisz­ter bü­rok­ra­ti­kus tény­ke­dé­sét fe­les­le­ges­sé tet­te. Ám ve­szély­te­le­nebb­nek lát­szott egy vi­tat­ha­tó in­téz­ményt fenn­tar­ta­ni, mint be­val­la­ni, hogy a „jog­foly­to­nos­ság” sok vo­nat­ko­zás­ban lát­szat csu­pán, hogy a császár és ki­rály ta­nács­adói so­rá­ban a bé­csi ma­gyar mi­nisz­te­rek­nek nem jut fel­tét­le­nül ki­tün­te­tett hely és szerep. A rend­szer­be be­le­fért, hogy a ki­rály sze­mé­lye kö­rü­li mi­nisz­ter­nek be­fo­lyá­sa le­gyen a dön­té­sek­re, amint az is, hogy a mi­nisz­ter pusz­tán a ki­rály mel­lett rep­re­zen­táló ma­gyar nagy­úr le­gyen. A ha­tás­kört meg­sza­bó jog­sza­bályt vagy az an­nak alap­já­vá vá­ló pre­ce­denst – jó­részt – ma­ga a mi­nisz­ter töl­töt­te meg tar­ta­lom­mal.