A kettős honfoglalás

A Háttér Kiadó gondozásában nemrég négy kötetből álló könyvsorozat jelent meg Magyarok Európában címmel. E kötetek népünk történelmét az általános európai történelmi folyamatba ágyazva tekintik át. Kétségtelen, hogy a magyarság európai történelmét ily módon jóval tárgyilagosabban vizsgálhatjuk, az olvasó tágabb horizontú és igazabb képet kap népünk múltjáról. E sorozat első kötete – Beilleszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig – a kiváló középkorkutató, Engel Pál munkája. A kitűnő könyv nem csupán gördülékeny, szép stílusa miatt okoz örömet az olvasónak, hanem szerzője kristálytiszta okfejtésével és kimagasló szakmai színvonalával is. Pedig akik próbálkoztak vele, tudják: nem könnyű olyan történelemkönyvet írni, amely egyszerre elégíti ki a szakemberek és a könnyedebb előadásmódra igényt tartó olvasók kívánalmait.

Az alábbiakban nem célom e munka részletes bemutatása, csupán a magyar nép kialakulásával kapcsolatos részek egyik – nézetem szerint erősen vitatható – gondolatához fűzök néhány rövid megjegyzést. Tudom, eléggé igaztalan eljárás e kiváló mű ezgyetlen, vitatható kicsiny részletét kiragadni, amely ráadásul nem is tartozik szerzője érdeklődésének fő vonulatába. Hogy mégis bátorkodom ezt megtenni, annak csupán az az oka, hogy a szóban forgó elgondolás a magyar őstörténet egyik kulcskérdésével kapcsolatos.

A szerző az őstörténetünkre és a honfoglalásra vonatkozó igencsak gyér forrásadatokat szembesítve arra a